Váltottsoros letapogatás

Az elsősorban a hagyományos analóg televíziózásban használt váltottsoros letapogatás először a videoképet alkotó képsorok egyik felét (a páratlan sorok), majd a másik felét (a páros sorok) tárolja el, és jeleníti meg.

Az angol szakzsargonban ezeket, a csak minden második sort tartalmazó videoképeket „field”-nek, vagyis mezőnek nevezik, míg a két mező által alkotott teljes videoképet „frame”-nek, vagyis keretnek. A váltottsoros képrögzítés és jeltovábbítás szinte teljesen egyeduralkodó a hagyományos analóg televíziós formátumok, az NTSC, a PAL és a SECAM adás szabványok, valamint a képcsöves televíziók esetében.

A váltottsoros letapogatás nagy előnye, hogy egyszerre csak a videokép egyik fele kerül átvitelre, ezért ennek megfelelően fele akkora sávszélességgel sugározható. Jelentős hátránya viszont, hogy a képernyőn megjelenő ferde vonalak szaggatottá válhatnak, amit a szakemberek „lépcsősödésnek” neveznek. A digitális televíziók, illetve különálló képfeldolgozó áramkörök (az ún. videoprocesszorok) képesek a váltottsoros műsorok progresszívvé történő átalakítására.