Felbontás

A képfelvevő, -rögzítő, -átviteli és visszaadó eszközöknek (például tévéknek, monitoroknak) az a jellemzője, amely megmutatja, milyen mértékben képesek a kép legapróbb részleteinek megjelenítésére vagy rögzítésére. Minél nagyobb a felbontás, annál jobb minőségű képet élvezhetünk.

Tévék esetében a felbontást a televízió képernyőjének fizikai jellemzői határozzák meg, vagyis az, hogy a kijelző hány képpontot tartalmaz függőlegesen és vízszintesen (oszlopok és sorok).

A televízió képpontjainak száma tág határok között változhat. A jelenleg forgalomban lévő legkisebb felbontású (hagyományos) televíziók VGA szabványúak, képernyőjük 640x480=307200 képpontból (angolul pixelből) áll.

A HD Ready televíziók felbontása általában 1366x768 (körülbelül 1 millió) képpont. A jelenlegi legnagyobb felbontású tévéket Full HD vagy HD Ready 1080p jelöléssel látják el, ezek 1920x1080= körülbelül 2 millió képpontot is képesek megjeleníteni.

A Full HD-s modellek felbontása tehát hétszerese a hagyományos televíziókénak: a kép több képpontból áll, így egy nagy képernyő közelről nézve is megfelelő képélményt biztosít.

A videokép esetén is megadható, hogy hány függőleges illetve vízszintes képpontból (sorból és oszlopból) áll. Tehát a HD televíziók képe csak akkor lesz kiváló, ha a megfelelő felbontású HD műsort nézünk. Hiába tud a tévénk akár 2 millió pontot, ha a küldött adás csak ennek hetedéből áll. Ráadásul egy régi VHS-kazettán még akár a TV-adásnál is kisebb lehet a felbontás: a 720x576 képpontból felépülő PAL műsor eredeti képpontjainak több mint a fele hiányozhat.