Beltéri egység

A beltéri egység tulajdonképpen egy jelátalakító, amely a televíziót összeköti a vételi eszközzel (például műholdvevő parabolával, IPTV-vel, kábeltelevízióval, antennával), és a beérkező jeleket a TV számára megfelelő formátumúvá alakítja át.

A beltéri egység kimenetén általában többféle jel jelenik meg, amely lehet analóg (kompozit, S-Video, RGB, komponens), vagy digitális (HDMI). A beltéri egység feladata a fizetős (kódolt) adások dekódolása is.

A beltéri egységet az angol nyelvterületen „set top box”-nak (szó szerint: a készülék tetején lévő doboz) nevezik. A név abból ered, hogy a legtöbbször a beltéri egységet a TV tetején helyezték el (a képcsöves televíziók tetején erre bőven volt hely, szemben az újabb típusú lapos (LCD, Plazma) tévékkel).

Beltéri egységre a műholdas és kábel-televízió, illetve IPTV adások mellett a digitális földi adások vételéhez is szükség van, ha a digitális vevőegység nincs beépítve (például régebbi televíziókba).

Már kaphatók úgynevezett IDTV (Integrated Digital TeleVision) televíziók is, melyek analóg és digitális vételre egyaránt alkalmasak, azaz mindkét típus vételhez szükséges vevőegység megtalálható bennük – ezért nem kell külön set-top-boxot vennünk. A legtöbb ilyen televízióban azonban csak a földi adások vételéhez szükséges vevőegység található meg, és e készülékek általában csak a szabadon fogható adások vételére alkalmasak.

Vannak olyan beltéri egységek is, amelyekben műsorfelvételre alkalmas merevlemezes felvevő is van. A T-Home IPTV szolgáltatásához például ilyen beltéri egység jár.