Analóg műsorszórás

Olyan televíziós vagy rádiós műsorszórás, amely a műsort tartalmazó jelet egy magasabb frekvenciájú rádióhullámra „ültetve” (arra modulálva, nem digitálisan) továbbítja.

A rendelkezésre álló frekvencia-tartományokat nemzetközileg és országokon belül is szigorúan szabályozzák annak érdekében, hogy a különböző adások ne zavarják egymást.

Az analóg televíziós műsorszórásra három szabvány terjedt el világszerte: a PAL (Európa nagy része), a SECAM (Franciaország és a volt szovjet tagállamok) és az NTSC (Egyesült Államok, Japán). Továbbítási módja szerint megkülönböztetünk földfelszíni, műholdas (más néven szatellites), valamint kábeltelevíziós analóg műsorszórást.

Az analóg műsorszórás viszonylag egyszerű technikai eszközökkel, nem túl bonyolult felszereltséggel is megvalósítható. Jelentős hátránya, hogy a továbbított műsor kép- és hangminőségét a távolság, külső zavaró jelek, tükröző felületek és számos más tényező befolyásolhatja, jelentős mértékben leronthatja. Az analóg műsorszórással átvihető adások számát és minőségét korlátozza a rendelkezésre álló frekvenciatartomány is. Ezeket a hátrányokat az 1990-es évek végétől folyamatosan bevezetésre kerülő digitális műsorszórás segítségével sikerül kiküszöbölni.